VOICES FROM THE CENTER
Central Europeans reflect on life before the fall of the Berlin Wall
Participants AboutPartners


Surányi Miklós

És ez volt a legegyszerűbb módja, hogy visszakapjanak valamit a rendszertől

Budapest, Magyarország, 2009
PLAY AUDIO
Madgyar English

Surányi Miklós, Fotós

A kommunizmus ideje alatt Magyarországon majdnem mindenkinek volt hétvégi háza, telke.  Ki több, ki kevesebb pénzből barkácsolt magának egyet, általában máshonnan elhozott alapanyagokból és bútorokból. Ez a “más hely” többnyire a munkahely volt, de ez nem volt idegen a normától, hiszen valamit mindenki eltulajdonított a munkaadójától, még ha az munkaidő volt is. Ez volt a legegyszerűbb módja annak, hogy az emberek valamit visszakapjanak a rendszertől. Az egyik legjobb példa az egyik képemen látható weekend ház, ami egy lerobbant buszból lett kialakítva, a vezetőfülkébe téve a zuhanyzót. 

Ez a szedett-vetett állapot nem változott meg soha, a mai napig többnyire ilyen hétvégi házak állnak mindenhol. Éppen emiatt gondoltam, hogy portrékat szeretnék csinálni róluk. Olyan dolgokat szeretnék bemutatni, amik már eltűnőben vannak, de azért láthatók még a nyomaik, emellett új, általunk csak újgazgdagnak nevezett nyaralókat is, melyek olasz vagy provánszi stílusban épültek. 

From the series Weekend Houses© Miklós Surányi


A olyan sorozataim, mint az “Elhagyatott Játékok” vagy “Macro” a lustaságról szólnak.  A képeken gyakran annak az eredményét láthatjuk, ahogy a munkanap végén a munkások csakúgy otthagyják a nagy gépeket, táblákat, hulladékot. Mint a játszó gyerekek, akik a földre dobják és úgy hagyják a játékaikat. Már csak azért is sok ilyet látok, mert egy építkezés, konkrétan egy városrehabilitációs projekt közepén élünk, de Budapest szerte egyébként is rengeteg új épületet húznak fel. 

From the series Macro, © Miklós Surányi


Mióta a fal leomlott, a fotózásban a legnagyobb változást az internet hozta.  Láthatod, hogy mi történik az európai országokban, Amerikában, vagy Kínában. Ha van egy ötleted, könnyen leellenőrizheted, hogy létezik-e valahol a világban, és ha igen, milyen formában – művészi és technikai értelemben egyaránt. Ez megváltoztatta a gondolkodásmódunkat, legalábbis sok fiatal művészfotósét. Azonban a szakma még mindig csak André Kertészt, Brassaït és a többi régi nagy fotográfust mutatja be a közönségnek. Nincsenek nemzetközi kiállítások, még a szomszédos országokból sem. Ez a gond. A másik gond, hogy nem adnak ki fotóalbumokat. A fiataloktól legalábbis nem. 

www.snap.hu

Az interjú is angolul
Fotó: Őnarcképe

Previous interview
Next interview
·
Ideology Suppression Revolution Freedom Hope Values Identity